Amennyiben feltetted már magadnak ezt a kérdést, akkor biztos vagyok benne, hogy ilyen-olyan válaszokig te magad is eljutottál. Valószínűleg rá is kerestél a Google segítségével a témára, és biztosan szembe is jött veled már valamelyik életmód oldal 1-1 cikke, amely a ‘Miért telefonozok ennyit?’ kérdésre próbált választ adni. Ezekben jellemzően ilyen instant megoldások vannak a problémára, miszerint:
- kapcsold ki az értesítéseket a telefonodon
- állítsd fekete-fehérre a kijelzőt
- törölj le bizonyos applikációkat vagy éppen
- tölts le még applikációkat, amelyek majd megmondják/figyelmeztetnek, ha túl sokat használod a telefonodat.
Nem szeretnék pálcát törni az ilyen, és ehhez hasonló cikkeket író személyek felett, hiszen őket is biztosan a jó szándék vezérelte, és segíteni akartak, amikor ezeket a cikkeket megírták. Azonban ezek a megoldások sajnos
nem fogják megoldani a problémádat. A napi 4-5 órás telefonhasználatod ennél sajnos mélyebben gyökerezik, és nem a te hibád elsősorban!
Elképzelhető, hogy ezekből az életmód cikkekből is hozzájuthatsz 1-2 használható tanácshoz, de nem fogja megoldani a telefonodhoz, és úgy általában a digitális világhoz fűződő egészségtelen viszonyodat. Ezért is van szükség a digitális nagytakarításra, és nem digitális diétára, amiről ebben a bejegyzésben írtam bővebben. Most azonban szeretném megvilágítani a problémát egy másik oldalról is. Ha hiszed, ha nem, az okostelefonunkkal kapcsolatos rossz szokásaink egészen az őskorig nyúlnak vissza…
Az ember közösséghez való tartozásának érzése az első ősközösségek kialakulásával egyidős. A túlélés szempontjából létkérdés volt az, hogy őseink egy adott ősközösségben milyen pozíciót foglaltak el. Azok, akik fontos tagjai voltak az ősközösségeknek, nagyobb eséllyel éltek túl bizonyos helyzeteket. Mivel a túlélésre való törekvés az egyik legelemibb ösztönünk, így e két dolog összekapcsolódott: folyamatosan monitorozzuk a környezetünket és embertársainkat, próbálunk az adott közösség számára hasznosnak bizonyulni, illetve elfogadásban reménykedünk, hogy túlélhessünk. Manapság természetesen a túlélésért folyó harc (a legtöbb embernél) már nem ilyen drasztikus, azonban ez az ösztönünk még mindig dolgozik bennünk.
nem fogják megoldani a problémádat. A napi 4-5 órás telefonhasználatod ennél sajnos mélyebben gyökerezik, és nem a te hibád elsősorban!
Mindez félelmetesen jó hatásfokkal működik. Hiszen mit teszünk mi? Posztolunk…csak még egy utolsót. Lájkokat csekkolunk… csak még egyszer. Minden egyes pozitív megerősítés (lájk, komment stb…) dopamint, tehát rövid távú boldogsághormont szabadít fel az agyunkban. Ezáltal a fent említett ősi ösztönünkre hatva azt érezzük, hogy a közösségünk elfogad minket. Így mit teszünk újra és újra? Posztolunk…csak még egy utolsót. Lájkokat csekkolunk… csak még egyszer… és az ördögi kör bezárult.
Továbbra is tartom azonban a fenti állításom: a túlzott telefonhasználatért elsősorban nem te vagy a hibás! A 2010-es évektől kezdve az emberiség belesétált egy a tech cégek által egyre jobban finomhangolt csapdába.
Hisz minden alkalmazás, kütyü, digitális eszköz mit ígér neked? Azt, hogy az adott dolog könnyebbé és boldogabbá fogja tenni az életedet!
Valahogy az életed mégis egyre csak bonyolultabbá válik használatukkal, igaz? Ennek oka, hogy már mindenünk be van „drótozva” a digitális világba, napi 4-5 órát töltve azzal, hogy okostelefonunkat bámuljuk.
A digitális minimalizmus nem azt mondja, hogy dobj minden digitális eszközt a kukába. Egyáltalán nem. A digitális minimalizmus azt mondja, hogy ha valamivel (pl. okostelefon használat) ilyen sok időt töltesz naponta, akkor tartozol magadnak annyival, hogy kritikusan állsz a dologhoz, és kérdéseket teszel fel a szokásaiddal kapcsolatban. Pláne, ha már felismerted az ebben rejlő veszélyeket, amelyek erősen kihathatnak a mentális egészségedre.
Van tehát megoldás arra, hogy ne telefonozz annyit. De ez nem fog menni pár 5 perces tipp elolvasása után. Egy súlyosabb problémát a gyökerénél kell kezelni, és a te tudatos hozzáállásod is szükséges hozzá!
Ezért is vágtam bele a 30 napos digitális nagytakarításba, illetve ennek a blognak az írásába. Szeretnék magamon segíteni, és az én tapasztalataimon, és kutatásaimon keresztül másoknak is segítségére lenni.
Hogy hogyan sikerült eddig mindez? Nézd meg a következő bejegyzésben, hogy hogyan telt a digitális nagytakarításom első hete!