A nyár már a küszöbön áll. Hamarosan eljönnek a hosszú, meleg esték, a tóparti ejtőzések, a víz illata, az erdei túrák zöreje. És szinte vele együtt indul egy másféle szezon is: a folyamatos online jelenlété.

Nyaralás = posztolás

Élményeinket dokumentáljuk, szerkesztjük, megosztjuk. Mindegy, hogy épp egy közeli erdei tónál vagy a görög tengerparton vagyunk – ha nem kerül ki róla kép az instára/facebookra, az olyan, mintha meg sem történt volna.

És közben, mintha kicsúszna valami a kezünkből…

A képek megvannak. De mi hol vagyunk ebben a történetben?

Mire a nyár végére érünk, van egy mappánk tele képekkel. Tökéletes fényekkel, jól elkapott pillanatokkal… de furcsa hiányérzettel. Nem is beszélgettünk igazán. Egy jó mélyet. Nem néztünk fel a képernyőről, amikor a másik mesélni kezdett. Nem voltunk jelen igazán… – mert online akartunk lenni inkább.

Mi lenne, ha ez a nyár másról szólna?

Mi lenne, ha ez lenne az a nyár, amikor nem a posztolás lenne a középpontban?

Hanem mi magunk.
A jelen.
A lassabb pillanatok.
A beszélgetések.
A nevetések.
Az unalom – amit már alig ismerünk.
A felhők bámulása.
A végtelen pillanat.
A csend.

Egy olyan nyár, mint amilyenekre még gyerekkorunkból emlékszünk. Amikor egész nap játszottunk, úsztunk, vagy csak egyszerűen voltunk. Nem kellett „jelen lennünk” sehol máshol – csak ott.

Egy nyár közösségi média nélkül. Kipróbálod?

Nem kell hozzá sok, csak egy döntés. És néhány szabály, amit akár magadra is szabhatsz.

Próbáld ki ezt:

• Töröld le a közösségi média appokat a telefonodról.
• Ne posztolj, ne lájkolj, ne görgess – se telefonon, se gépen.
• A nyaralás alatt hagyd a telefonod a szálláson, vagy használd csak fényképezésre.
• Ne küldözgesd folyamatosan a képeket ismerősöknek.
• Kapcsolódj inkább a körülötted lévőkhöz – és magadhoz.

Olvass, sétálj, sportolj, beszélgess, lazítsd. Kérdezz meg egy régi baráttól, van-e kedve inni veled egy fröccsöt. Teremts meghitt beszélgetéseket, legyen lehetőség újra kapcsolódni.

Ez nem lemondás. Ez ajándék.

Nem örökre búcsúzunk a folyamatos online tértől. Csak egy nyárra.
És ki tudja – lehet, hogy valami visszajön, ami már rég hiányzott. Egyfajta szabadság. Egy másikfajta jelenlét.

Nem arról van szó, hogy eltűnj. Hanem arról, hogy újra megérkezz.

Belevágsz? Én igen!